A következő őszi verseket már ismerjük! 

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi                                                 
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
HAMM

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne –
Potty, ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki, tüskehéj!

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
holnapra

Fésűs Éva: Sündisznócska

Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan
Melenget a moha paplan.
Jó puha a földi fészek
Aludjatok kis tüskések!
hagyjuk.

Mondóka kézmosáshoz

Evés előtt kezet mosok,
Beteg lenni nem akarok,
Mert ki piszkos kézzel eszik,
Bizony hamar megbetegszik!
Egészséges, jó szokás
Evés előtt kézmosás!

Gazdag Erzsi: Jóbarátaink

Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.

Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak ,ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.

Juhász Magda: Kell a sapka

Hidegebb az idő,
ősz lett a szép nyárból,
szélfiú karján most
száz falevél táncol.

Ilyen zord időben
kell a meleg sapka,
de balga az, aki
mégis otthon hagyja.

Én bizony felveszem,
dehogy hagynám otthon!
Nem akarom azt, hogy
a fülem lefagyjon.

Akik kinevetnek,
vagy csúfolnak érte,
azoknak a füle
fagyjon szilvakékre!

A következő téli verseket már ismerjük!

Donászy Magda: Télapó

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
teletömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.